A minap néztem meg Dziga Vertov, Ember a felvevőgéppel készült alkotását.
A film az orosz montázsiskola egyik remekműve. 1929- ben készült a film mikor már a szovjetek megelégelték, hogy művészeik túlságosan bonyolultakat alkotnak a művészet területein, amit a proletár munkásréteg már nem is ért. A Lenin által oly fontosnak tartott oktatói cél kivesztett a filmekből, azok öncélúak lettek és inkább a stílusra, hangulatokra, ritmusra építkeztek, mind a tanító jellegre. 1929  a montázsirányzat már végét járta a Szovjetunióban pont e miatt. Így aztán Vertov nak ezt a filmjét már nem engedték befejezni, ezért Ukrajnába kényszerült a VUFKU vállalathoz ahol sikerült végeznie vele.

Vertov  kezdetben híradókat, majd játékfilm hosszúság dokumentumfilmeket gyártott. Az ember a felvevőgéppel is egy ilyen avantgárd  néma- dokumentumfilm. Kijev, Moszkva, és Odessza városképeit, lakóit, épületeit filmezte le, az ébredéstől egészen a nap végéig. De nem egyszerűen életképeket látunk, hanem végigvonul a a filmen egy operatőr aki mindezt filmezi. Előtérbe kerül a film mint propaganda hatalma.

Nem jellemző a szovjet filmekre a szubjektivitás, de ebben a filmben mintha halványan ott rejtőzne végig. Hisz állandóan látunk egy operatőrt aki épp a sínen várja a vonatot, vagy éppen egy tűzoltó kocsin ülve a tűzoltókról készít felvételeket, vagy éppen a gyárban dolgozó munkások arcát veszi. Hangsúlyozom nem úgy szubjektív a kamera, ahogy mai értelemben gondolunk a szubjektivitásra (ansnitt, szereplő nézőpontja), de mégis ott rejtőzik.

Az operatőr Mihail Kaufman volt, aki lenyűgöző látásmóddal közelítette meg a témákat. A mozit nézve elég „vagány”, dinamikus képek peregnek szemünk előtt. Van kocsi fárth, motorról lekövetett mozgás, sőt még egy részben egy daru segítségével a daruzás is megvalósul, több lekövető svenk is látható. Gyakori a döntött kameraállás és az alulról exponálás. Egy részben a táskából előkerülő  kamera rákerül a statívra, ezt a stop motion technikával oldotta meg.  Többször előfordul hogy a filmre kétszer exponált Kaufman és így érdekes hatásokat kelt, például ahogy villamosok mennek egymásba, vagy a város felett az égben állítja az operatőr a statívot.

Rengetek, mai szemmel humoros dolgot láthatunk, hogy a nők akkoriban hogy próbálták alakjukat kordában tartani, milyen frizura dukált stb.
A filmet az 1929 es évek Barakájának nevezném, de szemléletét tekintve nyilván máshogy közelít az emberre, és a gépre.(Szovjet filművészet)
Jah és abban a variációban amiben én néztem ,a zenét (a film alá) a Cinematic Orchestra 1999- ben egy portói fesztiválon játszotta alá.

Itt meg lehet nézni elévezd: http://www.youtube.com/watch?v=lDXgcBQVJCw